Italok
A Pinot Noir lehet egy szőlő, de két külön személyiséget fejlesztett ki ebben az országban. Ugyanannyi közük van egymáshoz, mint egy vonósnégyes és heavy metal; mindkettő zene, de az egyiket a status quo díszítésére tervezték, a másikat pedig annak felrázására. Így van ez a Pinot Noirral Amerikában. Az 1990-es évekig Amerikában gyakorlatilag az összes Pinot Noir-szőlő egyik vagy másik útvonalon megalapozott francia szőlőültetvényekből származott. Nem csak, hogy a borászok általában Burgundiába mentek (ahol minden vörösbor Pinot Noir), hogy megtanulják elkészíteni. Így nem meglepő, hogy az amerikai Pinot Noir sokban hasonlított a francia típushoz: klasszikus felépítésű, gyönyörűen árnyalt, és inkább elbűvölésre, mint eluralkodásra épült. Vonósnégyes egy üvegben.
Ezután két fordulat egyszerre következett be, és átalakította a Pinot Noirt, amint tudjuk. Először maguk a franciák fejlesztettek ki néhány új genetikai mutációt a Pinot Noir-ról, amelyek célja az volt, hogy korábban érjenek, és hogy erjedésükkor több színt és cseranyagot juttassanak a borhoz. A burgundi borászok azért akarták ezeket a tulajdonságokat, mert rövid, esős tenyészidőszakuk miatt nehéz a szőlő színét és érettségét elérni.
A kaliforniai Dijon klónok hatása azonban olyan volt, mint a szőlő szteroidokkal való szivattyúzása. Csekély eső- és bőséges napveszély mellett még az állítólagosan 'hűvös éghajlatú' területeken is, mint például Anderson Valley és Sonoma Coast, a kaliforniai borászok azt találták, hogy az új klónok Pinot Noir-jüket szuperéretté, szupersötétté és tanninnal ( a szőlő természetes összetevője, amely textúrát, szerkezetet és öregedési képességet ad a bornak). A legtöbb új, Kaliforniában a földbe kerülő Pinot Noir szőlőültetvényt ma többnyire vagy teljes egészében a dijoni klónokba ültetik. Ez az 1. forradalom.
A 2. forradalom magában a borszakmában alapvető változás, amely lehetővé teszi, hogy bárki belépjen a játékba föld, épületek vagy akár berendezések birtoklása nélkül. Ha manapság elegendő készpénzt tud előkapni szőlőhöz és néhány hordóhoz, kölcsönözhet, bérelhet vagy megoszthat minden mást - beleértve azt a kötvényt is, amelyet a kormány megkövetel az alkoholt eladóktól.
Helyezze össze a két forradalmat, és tökéletes feltételeket teremt a fiatal, ambiciózus borászok számára, hogy nagy csobbanást érjenek el. Szakterületük a szőlőültetvények által kijelölt borok, még nem behatárolt területekről, ahol a szőlő olcsó és a termelők elismerésre éhesek. Meggyőzik termelőiket, hogy gyakorolják az extrém szőlőtermesztést, amely kicsi bogyókat és magas cukorszintet eredményez (ami a maximális tannint és magas alkoholtartalmat jelenti). Borait városi ipari raktárakban készítik, gyakran kölcsönzött, bérelt vagy megosztott eszközökkel. Csak új tölgyfahordókon fröccsennek.
Az így kapott bor merész, sötét és erőteljes - a power rock borszerű megfelelője. 'Ez egy nagy, érett, sült stílus sok cukorral és zsírral - aminek számomra semmi köze Burgundiához' - mondja Stephen Tanzer, aNemzetközi Borospince.
Nemrégiben megkóstoltam szinte az összes Anderson-völgyben készült 2003-as Pinot Noir-t, és egyértelmű volt, hogy a régió most Amerika Pinot Noir-kultúrájának összecsapásán van. A borok kétharmada frissen szedett vörös gyümölcsöket kóstolt meg, mind édes, mind savanyú tulajdonságokkal, például málnával és áfonyával. Ezek a borok közepes testűek, kiegyensúlyozottak voltak, és a hosszú völgyi borászok elfogadóan bólogattattak. A másik nagyjából tucat bor főtt fekete gyümölcsöket kóstolt, erősen sötét sütőfűszerekkel és pirított tölgy ízekkel. Nagy, remek borok voltak, amelyeket a fiatalabb borászok a kóstoláson azonnal megértettek és megbecsültek.
Az összes bor jól elkészített volt, így nem mintha az egyik stílus jobb lenne a másiknál. Mint a zenénél, itt is rajtad múlik. Csak győződjön meg róla, hogy tudja, melyik állomásra hangol, amikor előveszi a pénztárcáját.
